Ha hagyományápolásra gondolunk, akkor legtöbbször egy régi szokás elemeit próbáljuk a mai környezetbe beemelni úgy, hogy az színesítse, kiegészítse mindennapjainkat. Ilyen az, amikor egy vödör hideg víz helyett kölnivel megyünk locsolkodni, vagy ha egy rég nem használt kenyeres zsák keresztszemmel hímzett mintáját varrjuk az otthoni díszpárnánkra.

 

De a hagyományápolást megközelíthetjük úgy is, hogy egy elfeledett szokást, hagyományt újra bevezetünk a mindennapjainkba, annak tárgyi kultúrájával együtt. Beregben a komatál-vivés a gyermekágyas asszony étellel való ellátását jelentette. Az ajándékra szánt ételt cserép vagy porcelán ételvivőbe, úgynevezett komatálba tették, amelyet komakendőbe kötve vittek el a kisgyermekes házhoz. A képen – kedvet adva ennek a régi szokásnak az újjáélesztéséhez –, egy újonnan készült komakendő látható, amely kosárkendőként is használható