Nem is lehetne máshol. Pedig ami látszik: néhány csenevész fa, sár, meg az út. Az út, amely olyan keskeny, hogy éppen elég. Elég annak a forgalomnak, ami van akkor. És elég ahhoz is, hogy gödör legyen benne. Zökkenőmentesen simul bele a sárba, szinte egybefolyik vele.

A többi a ködbe vész. Beregben vagyunk. Máshonnan (fentről) nézve: a világ vége éppen.

Valami történt – az izgalom alapja. Defekt a gulácsi buszon. Érdeklődő és/vagy tettre kész emberek. A fejkendős, világos cipős asszony a legaktívabb: kezében szerszámok, csinálja – nem csak néz. Miközben a mellette álló alak még a táskáját sem hagyja a buszon. Sose lehessen tudni.

Az asszonyokon kendő, a férfiakon kucsma, svájcisapka – mifelénk jambónak hívták. (Később tudtam meg, hogy az: svájci. Képtelenségnek tűnt: nagyapám falusi sapkája svájci. Ugyan.)

Aztán van még tányérsapka (lásd: hivatalosság) is – az a sofőr lehet. Meg egy kalap-kabát, vagyis a nadrágos ember. Tisztes távolból. Nem folyik bele.

Az ütött-kopott busz: az bizony az Ikarus 30! 1951 és 1957 között gyártották, először persze a fővárosi közlekedés részére. Finoman fogalmazva nem vált be. Utastere rendkívül szűk volt, állóhely jelképesen létezett. A magas lépcső, a kedvezőtlen ajtóelrendezés tovább rontott a kényelmen. Pedig az ablakok felett, a tetőhajlatban is ablakokat alakítottak ki. Hiába. Sőt: nejlonbusznak hívta a nagyközönség, mert a nyári melegben a fent nevezett ablaksor úgy megizzasztotta az utazókat, mint az akkoriban divatba jövő nejlonruhák, -ingek.

Az Ikarus 30-asok egy részét aztán átadták a MÁVAUT-nak, a vidéknek. Falura még jó lesz.

A képen is látszik a MÁVAUT felirat. Külön felhívnám a figyelmet a tetőcsomagtartóra, az elegáns és praktikus hágcsóval. A csomagtartó használatban van eme ködös novemberi napon, Jánd és Gulács között – ezt is látjuk.

És segítség jő: a következő fotón feltűnik egy teherautó. Arra járt. (Nem, fiatalok; nem telefonált be senki a Központba! … Majd máskor elmondom.)

A teherautó – ahogy ki tudom silabizálni a régi fényképen – egy másik legenda: a Csepel D344. Elsősorban katonai célokra alakították ki a típust, de természetesen ment sima teherszállító változatban is. Hogy mit jelent a típusjelzés (D344)? D – dízel, 3 – három tonna terhelhetőség, 44 – összkerékhajtás.

(Figyelem, szakértők! Ha ez mégsem az, szóljanak!)

És ha már Ikarusok, akkor legyen itt még egy népéleti fotó, szintén 1965-ből. A 30-as folytatása, az Ikarus 31 nem csak személyszállítási céllal gyártatott, hanem készült kenyér- és pékáruszállító kivitelben is. Itt éppen kenyér érkezik a nagyvarsányi boltba.

 

Szóval valami történt: éltek itt az emberek.

Varga János

Keresés az oldalunkon

További blogbejegyzéseink

Virtuális kiállítás

Ízelítő eddig feltöltött kincseinkből:

Kövess Minket!

Beregi Múzeum Játéksarok

DSCN79953