A koronavírus-járvány ellenére elmondható, hogy Vásárosnaményban mindig történik valami. Nyáron is, s nem volt ez máshogy régen sem. Lássunk hát néhány nyári eseményt városunk történetéből!

A Tisza kiszámíthatatlan folyó, nyaranta számos vízi tragédiának a színhelye volt, és olykor még ma is az. 1910. június 15-én is szomorú eset történt a hullámai között. Stein Tóni, a Nyírmadai Takarékpénztár főkönyvelőjének fia ekkor érkezett meg Vásárosnaményba, s vendéglátóinak azonos korú rokonai fürödni hívták a Tiszára. Bár nem tudott úszni, nekilökte magát a Tisza vízének, de az ár a folyó közepére sodorta. Ott a víz alá merült, s mire fürdőző társai odaértek, belefúlt a vízbe. A szerencsétlenül járt ifjúnak csak a holttestét sikerült kifogni a vízből, amelyet nagy részvét mellett temettek el.

Napra pontosan egy évvel később, 1911. június 15-én szintén tragédia történt, de ezúttal nem a Tisza volt a helyszín. Délután 4 órakor a vásárosnaményi református templom tornyának renoválásához felállított állványról egy munkásember ittas állapotban leesett és szörnyet halt. A helyszínre érkező orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani.

A tavaly júliusban Nyírmada környékén történt pusztító erejű viharhoz hasonló eset régen is történt, mégpedig a Vásárosnaménytól akkor még külön álló településen, Gergelyiben. 1926 júniusának egyik hétfőjén este 9 óra körül hatalmas szél érte el a községet. A déli égbolt alján szokatlanul sötét felleg tornyosult, amely olyan gyorsan és hirtelen közeledett, hogy az embereknek alig volt idejük biztonságot jelentő fedél alá menekülni. Csakhamar hatalmas mennyiségű esővíz hullott alá, amelyet villámlás, csattanás, földet megrázó mennydörgés, fák recsegése, épületek roppanása és ablaküvegek csörömpölése kísért. A fél óráig tartó orkán után megbontott háztetők, tövestől kicsavart fák és összeomlott épületek maradtak. A gyümölcsfákban és a vetésekben több milliós kár keletkezett, de a legjobban File Gyula gazdálkodót sújtotta, akinek dohánypajtája kártyavárként omlott össze. Az idősebb Sziny Lajos kapujában álló ős akácfa pedig rádőlt a telefon és távírda vezetékére, s elszakította azt.

Ugyanezen év nyarán Vásárosnamény főterén lévő piac kövezése alkalmával a munkások ásói egy régi koponyát forgattak ki, amely „ott porladozott sok más társával együtt a fövényes földben”. Az egyik a gergelyi állami elemi népiskola szekrényében került elhelyezésre, a gyermekek legnagyobb örömére. A tanulók ugyanis nemcsak hogy nem féltek tőle, hanem „valami benső érzés arra késztette őket, hogy minél gyakrabban nézzék”. Akkoriban a lapos homloka és kiugró arccsontja alapján úgy vélték, hogy éltében tatár harcos lehetett, a feltételezést pedig a homlokán lévő beforrt kardvágás és buzogányütés nyoma is erősítette.

„valami benső érzés arra késztette őket, hogy minél gyakrabban nézzék”

(Forrás: Beregi Múzeum)

Vásárosnamény a XX. század első felében is helyszínéül szolgált megyei szinten is kiemelkedő eseményeknek! Schönpflug Béla, az 1923-ban létrejött Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye tisztifőorvosa ugyanis 1928. július 21-re településünkre hívta össze az első – a továbbiakban aztán évente, más helyszínen megrendezésre kerülő – megyei orvosgyűlést. Az egyik résztvevő, Dr. Géberjéni Balázs minden részletre kiterjedő beszámolójából megtudhatjuk, hogy a rendezvény kiváló lehetőséget adott arra, hogy a megye akkori orvostársadalma személyesen is megismerhesse egymást, megbeszélhessék a felmerült problémákat, s megpróbáljanak azokra megoldást találni. Igen nagy számban képviseltették magukat a vármegye orvosai. A vonattal érkezőket autók várták a vásárosnaményi állomáson, amelyek a rendezvény helyszínére, a helyi Vadászotthonba vitték őket. A gyülekezőket a köztiszteletben álló helyi gyógyszerész, pethendi Buday Ferenc tízóraira látta vendégül, de a vendégek fogadásában és ellátásában Dr. Lengyel Sándor járási tisztiorvos és kollégája, Dr. Kis Johanna is a segítségére voltak.

         

pethendi Buday Ferenc gyógyszerész (Forrás: Beregi Múzeum) 

   

Dr. Lengyel Sándor járási tisztiorvos (Forrás: Beregi Múzeum)

Dr. Schönpflug Béla elnök megnyitó beszéde után a szövetség titkára felolvasta jelentését, amelyet lelkes taps követett. A megüresedett pénztárosi állásra új személyt választottak, majd pénztárvizsgálat és egyéb adminisztratív ügyek megtárgyalása után élénk éljenek között bezárták a gyűlést. A résztvevőket ezután autók vitték a szőke Tisza partjára, s a nyárfák és füzesek alatt elfogyasztották ebédjüket. A kitűnő ételek és italok után pedig humorosnál-humorosabb felszólalások következtek. Ezután a társaság egyik része kártyacsatákban mérte össze tudását, másik része pedig lehűtötte magát a Tisza habjai között. A rendezvény egyetlen hölgyvendégét, Dr. Fogarassy István feleségét külön figyelemmel tüntették ki, „mert férje motorbiciklijén bátorkodott eljönni a gyűlésre.” Két fiatal orvos hegedűt kapott a kezébe és megmutatták, hogy a betegek mellett a vonót is jól „kezelik“. A fényes rendezésű és kellemes hangulatú gyűlést az indulás megszabott ideje szakította félbe, amelyet a résztvevők sajnálattal vettek tudomásul. Az orvosok nevében Dr. Géberjéni Balázs az elismerés és a hála szavaival köszönte meg, hogy a naményiak lehetővé tették és magukra vállalták a rendezvény megszervezését. Ő és kollégáinak egybehangzó véleménye szerint a rendezők annyi figyelmet, buzgalmat, tapintatot, odaadást és fáradságot pazaroltak ránk, amennyi egy nemzetközi kongresszusra is bőven elegendő lett volna". Csodálatukat pedig így fogalmazta meg: „hogy tudtak annyi szépet, annyi jót összehalmozni a naményiak erre az alkalomra, hát az merő csoda!” A résztvevők egy barátságosan eltöltött nap életre szóló emlékével tértek haza a naményiak vendégszerető köréből. Vendégszeretetünket tehát már akkor is megtapasztalhatták az ide látogatók, ami azóta is jellemző az itt lakókra.

A fiatalok régen is megtalálták a módját a mulatozásnak. Ez önmagában még nem is probléma. Gacsály Károly vásárosnaményi adótiszt azonban egy átmulatott éjszaka után szörnyű tettre szánta el magát. 1929. június 5-én, a mulatozás végeztével hazament édesapja lakására, s a szobaajtót magára zárva villanydróttal felakasztotta magát az ablakra. Mire a hozzátartozói észrevették mi történt, már nem lehetett rajta segíteni. Tettére nem találtak magyarázatot. Édesapja, Gacsály László a helyi állami elemi iskola igazgatója és a Beregi Általános Tanítóegyesület elnöke volt.

Filepné Kiss Renáta

 

Keresés az oldalunkon

További blogbejegyzéseink

Virtuális kiállítás

Ízelítő eddig feltöltött kincseinkből:

Kövess Minket!

Beregi Múzeum Játéksarok

DSCN79953