Vásárosnamény a XX. század elején kezdett el igazán fejlődni és terjeszkedni. Ekkor épült a község főterén lévő egykori piactér körüli épületek nagy része, amelyek többsége ma is áll. Egy hajdan szép, díszes épületet azonban már csak régi fotókon és képeslapokon láthatunk: a Korona szállodát.

Az emeletes szállodában vendéglő is működött, nagyterme pedig számos rendezvénynek adott otthont. 1912 februárja különösen forgalmas időszak volt: február 11-én a református templomban felállítandó orgona-alap javára „Egyház-bál” került megrendezésre, 17-én pedig a Vásárosnaményi Polgári Olvasókör műkedvelői előadással egybekötött zártkörű táncmulatságot szervezett a saját pénztára javára.

A nagy sikerű rendezvények mellett azonban tragédia is történt a szállodában, amelyről a Nyírvidék nevű nyíregyházi napilap is beszámolt. Az 1928. április 19-ei számból megtudhatták az olvasók, hogy Belenyik Anna, a szálloda szobalánya az egyik vendégszobában zsírszódát (lúgköves tisztítószer) ivott, emiatt súlyos sérülésekkel a nyíregyházi kórházba szállították. „Öngyilkosságának oka vallomása szerint vőlegénye volt, aki húsvétkor nem jött el hozzá öntözni, hanem más lányt locsolt meg, amiből azt következtette, hogy őt már nem szereti.” Bár a lúgkő ivása rendkívül fájdalmas halálnem volt, a cselédek akkoriban gyakran választották az öngyilkosságnak ezt a módját.

Idősek elmondása szerint az egykori szálloda épületében később egy cipőkellékes üzlet, valamint egy Róth nevű cipőkereskedőnek és Farkas Izidor hentesnek az üzlete működött. 1940-ben a nagy helyiségű cipőbolt helyén Schveininger József vendéglőt és kocsmát nyitott.

A XX. század első felében a falvakban és a városokban egyaránt jelen volt az Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet hálózata, a „HANGYA”. Vásárosnaményi üzlete a szálloda közelében lévő „Bazár” területén működött, amely szintén városunk legrégebbi épületei közé tartozik. A „HANGYA” lerövidítette az áru és szolgáltatás útját, termeléssel, hitelezéssel, feldolgozással, kis- és nagykereskedéssel is foglalkozott.

1945-től az összes „HANGYA” vagyon kártalanítás nélkül államosításra került. Vidéki boltjaikat és telephelyeiket főként a földműves-szövetkezetek, majd az ÁFÉSZ (Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) néven alakított szövetkezeti jellegű társaságok tulajdonába adta az állam. A Vásárosnamény és Vidéke ÁFÉSZ 1945-ben alakult.

1945 és 1958 között nagy összegű kereskedelmi, kulturális és egészségügyi beruházások történtek Vásárosnaményban. Felépült többek között az ország második legkorszerűbb műmalma (hengermalma), a megye egyik legkorszerűbb sütőüzeme, de szülőotthonnal, egészségházzal, járási kultúrházzal, valamint új kórházzal, középiskolával és közkutakkal gazdagodott a település. A vásárosnaményi lakosokat büszkeséggel töltötte el, hogy 1954-ben „itt épült fel az egyik legszebb földművesszövetkezeti áruház, közel 2 millió forintos beruházással”. S hogy hol volt az említett földműves-szövetkezeti áruház? Ott, ahová az egykor szépen díszített emeletes Korona szálloda épült, s ahol ma egy üzletlánc boltja található.

Az 1954-ben megnyílt áruház a megye legnagyobb szövetkezeti üzlete volt, a járás iparcikk-forgalmának mintegy felét bonyolította le. A földszint legnagyobb részét a női és férfi méteráru osztály foglalta el, de ott kapott helyet a kötött áru, illetve a játék- és cukorkaosztály is. Az emeleten egymás szomszédságában helyezkedett el a cipőosztály és a konfekciós osztály. Iványi István, az áruház kirakatrendezője gondoskodott arról, hogy a leendő vásárlók ne térjenek haza üres kézzel. De segítséget nyújtott az áruház barátságosabbá, otthonosabbá tételében is, hogy akit becsalogattak a kirakatok, ne csalódjanak. Talán ennek is köszönhető, hogy az első 5 évben 105 millió forint forgalmat ért el az áruház.

A vásárlók igyekeztek követni a rohamosan fejlődő divatot, ezért a dolgozók az áruk megrendelésénél és propagálásánál a választékosság, a minőség és a mennyiség helyes kialakítására törekedtek. Ennek ellenére később is előfordult, hogy az áruház bizonyos árufajtákból nem tudott megfelelő választékot biztosítani.

Magyarországon az 1950-es évek végén kezdett teret hódítani az önkiszolgáló boltok építése, eleinte csak az állami kiskereskedelemben, később a szövetkezetek boltjaiban is egyre inkább elterjedt. 1959 tavaszán az áruház méteráru osztályán részlegesen, a cipőosztályán pedig teljes mértékben bevezették az „önkiválasztó eladási módszert”. A vásárlók vitrinekben megtekinthették a legújabb papucsokat, szandálokat és cipőket, majd felpróbálták és kifizették.

Az 1960-as évek végén az ÁFÉSZ és az áruház akkori igazgatója is kitüntetésben részesült. Az ÁFÉSZ 1967-ben megkapta a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének vörös vándorzászlaját, 1968 tavaszán pedig Gráf Józsefet a Munka érdemrend bronz fokozatával tüntették ki.

A szövetkezet vezetőségének gondja volt arra, hogy valaki őrizze az áruház dolgozóinak és vásárlóinak kerékpárjait. 1955 és 1965 között ezt a feladatot Nádasi Ferenc látta el, aki elmesélt egy történetet ebből az időszakból: „Az áruház melletti Csipke étterem szakácsnője, Sárika néni minden délelőtt kiszólt nekem: »Feri bácsi, hány biciklire vigyáz?« Mondtam, hogy harmincra, vagy negyvenre. E szerint főzött a szakácsnő, mert a biciklisek többsége a Csipkében költötte el az ebédjét.”

Az 1970-es évektől akadozott az áruellátás, gyakori volt az árucikk-hiány, mert az ipar kevesebbet termelt bizonyos cikkekből. 1975 nyarán a vásárosnaményi vásárlóknak is sokszor kellett hallaniuk az eladóktól a „Nincs” vagy a „Nincs, később lesz” szavakat, különösen a cipőosztályon. A gyermekruházati osztályon pedig nem tudtak kínálni minden korosztályra zoknit és harisnyát, de hiányoztak a napozók és a csipkepólya-betétek is. A legtöbb boltban nem a kereskedőket hibáztatták a hiánycikkekért, a vásárlók haragja mégis náluk csapódott le. 1974 márciusában kisebb felújítást végeztek az áruházon, nagyobbá és korszerűbbé vált a dolgozók öltözője, s megújultak a neonfények is.

A dolgozók mindig igyekeztek felkészülni az őszi és a téli áruforgalomra, az ünnepek közeledtével pedig számos terméket gyakran 30-40%-os árengedménnyel kínáltak a vásárlóknak. Az 1965-ös őszi vásár alkalmával a férfi és női kabátszövetek, félcipők és méteráruk iránt érdeklődtek leginkább. Az áruház két hét alatt – az akkori közlések szerint – 720 ezer forintot forgalmazott, ami közel félmillió forintos megtakarítást jelentett a lakosság számára. Az 1975-ös húsvéti vásár idején férfi és női selyemszövetre, kötöttárura, férfiöltönyökre, női, bakfis és gyermekblúzokra vonatkozott az akció.

Az 1982. évi aranyvasárnap alkalmával újdonsággal lepték meg a vásárlókat: perzsavásár keretében perzsabundákra vettek fel rendelést. Hat személy rögtön élt a lehetőséggel annak ellenére, hogy nem volt olcsó mulatság! Egy perzsabunda akkor 30-35 ezer forintba került. A sikeren felbuzdulva 1983 novemberében a készlet erejéig bundavásárt tartottak, ahol a férfi irhabundák maximum 11 ezer, a női rövid és hosszú irhabundák 11-18 ezer, a bakfis és kamasz bundák 7-8 ezer, a női nemes-szőrme bundák 6-8 ezer, a női rövid és hosszú műszőrme bundák pedig 3-5 ezer forintba kerültek. Akkor is vettek fel előrendelést női fekete és szürke perzsabundára, amelyek irányára 30 ezer forint volt.

1983-ban Koncz László, az áruház vezetőhelyettese azt nyilatkozta, hogy nem számíthattak nagy keresletnövekedésre, mert az emberek a ruházkodás terén próbáltak spórolni. Az árubeszerző tevékenységüket jónak ítélte. Az árubemutatáson jelentősen javítaniuk kellett volna, ám ahhoz nem rendelkeztek megfelelő hellyel. Az akkorra már eléggé elavult áruház bővítésére nem volt lehetőségük, a fenntartási keretből csak a festést tudták megoldani.

Az 1980-as években a szövetkezet több üzletet is nyitott, az évtized végére a mezőgazdasági bolt, a bútorbolt, a vasbolt, a műszaki bolt, a vegyiáru-bolt, a kultúrcikk bolt és az edénybolt mellett az új ABC áruház is az égisze alá tartozott.

A szövetkezet 1986-ban 1 millió forintot fordított a gázfűtés bevezetésére, tervbe vette az osztályok korszerűsítését és az önkiszolgáló árusítás teljes körű megvalósítását. Az áruházban azonban folyamatosan csökkent a bevétel, különösen a ruházati cikkek forgalma esett vissza.

A rendszerváltást követően megváltozott a piaci helyzet és a szövetkezeti törvények is, s ezzel megtört a szövetkezetek monopolhelyzete a kereskedelemben. A Vásárosnamény és Vidéke ÁFÉSZ azonban nem tudott lépést tartani a tőkeerős, multinacionális üzletláncokkal.

Az épületben 2000. április 1-jétől felnőtt- és gyermekruházat, lábbelik és lakástextilek kis- és nagykereskedelmi értékesítésével foglalkozó KARÁT üzletlánc egyik boltja működik.

Ha elsétálunk városunk eme régi épülete előtt gondoljunk arra, hogy az nem csak áruházként funkcionált...

 Filepné Kiss Renáta