Folytatjuk a naményi fabrika történetét bemutató írásunkat.

1949 októberében a dolgozók Palócz Sándornét választották meg a hivatal élére. A Nyíregyházán fermentált dohány 50-60 kilós bálákban érkezett vissza Vásárosnaményba, amelyet az exportálásig itt tároltak és gondoztak. „Jobb a dohány aromája, ha a dohány néhány évig érik. Van itt 1954-ben és 1955-ben fermentált dohány is.” – mesélte 1959-ben. Az alkalmazottak a válogatásnál vizsgálták a dohány minőségét, nedvességtartalmát és aromáját is. Ennek köszönhetően egyre kevesebb bálára került rá a „selejt” felirat.

Az 1960-as évek második felében régészeti feltárások helyszíne is volt a dohánybeváltó. A városunk területén talált leggazdagabb régészeti emlékek a bronzkorból származnak. Az egyik bronzkori lelőhely a vásártértől a dohánybeváltón keresztül egészen a mai Szent István parkig tartott. Az említett területen több sírt is feltártak azok mellékleteivel együtt. Később is végeztek ott kutatásokat, amelyek leletanyaga a Beregi Múzeum régészeti kiállításában bárki számára megtekinthető.

1967-ben az akkori újságokban több alkalommal is olvashattak cikkeket a vásárosnaményi dohánybeváltóval kapcsolatban, de azok nem pozitív hangvételű írások voltak. 1964 és 1966 között ugyanis visszaélések történtek, amelyek elkövetésében többen is részt vettek, de csak 1967-ben, a harmadik felvásárlási szezon kezdetén leplezték le őket. A szóban forgó időszakban keletkezett 64.552 forint összértékű átvételi többletet folyamatosan fiktív szerződésekre könyvelték el, amely természetesen mindig az elkövetők zsebébe vándorolt. A felderítésbe a nyíregyházi központ revizorai mellett a járási és a megyei hatóságok is bekapcsolódtak. A beváltó akkori vezetője tudott a visszaélésekről, de a szóbeli dorgálásokon kívül nem tett semmit azok megszüntetésére és 17 év után elbocsátották. A nyíregyházi megyei bíróság jogerős ítélete alapján 3 embert letöltendő, 6 vádlottat pedig felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, az utóbbi személyeknek pénzbüntetést is kellett fizetniük. Emellett a bíróság a teljes kár és kamatai megtérítésére kötelezte a vádlottakat.

1967 júliusától Bittner János vezette a vásárosnaményi hivatalt, amelynek fő feladata a dohánybegyűjtés, a termeltetés és a szakirányítás volt. Munkatársaival szaktanácsot adtak és szakmai felügyeletet is elláttak, mert az emberek többsége korábban nem termesztett dohányt. Télen, a csomózott levelek leadásakor hosszú lovasszekér-sorok álltak a hivatal előtt. A termesztők örültek akkor, „valóságos népünnepély volt ez, előkerült a pálinka, a barabási bor, sokan még disznót is vágtak, mert beváltáskor egyből fizettünk, értékes volt akkor a forint, s jó ára volt a dohánynak” – emlékszik vissza a hivatalvezető. 1970-ben a szocialista munka üzeme lett a dohánybeváltó, s ezt a címet később több alkalommal is kiérdemelte.

A kincstár részére termelt és beszállított dohánylevelek beváltási árait a pénzügyminisztérium határozta meg és a Budapesti Közlönyben tette közzé, amelyről régebben a főszolgabírók, később pedig a polgármesterek tájékoztatták a termesztőket is. A dohány beváltási határideje évente változott, de mindig télen történt és a termesztőknek 5-6 hétig volt rá lehetősége.

Régebben a beváltási időszakokra a pénzügyminiszter jóváhagyásával a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének elnöke dohánybeváltási gazdasági szakértőt nevezett ki. Az 1913-1914-iki időszakra például a vásárosnaményi hivatalhoz Szabó Elek vásárosnaményi, helyetteséül pedig Horváth József hetei lakos lett kinevezve.

Azt, hogy a termelő beváltáskor a beszállított dohányért 100 kilogrammonként mekkora összeget kapott a dohány minősége, osztályozása és ártétele határozta meg. Ezt dohánynemenként és levélosztályonként állapították meg (szivarboríték-levelek, 3 osztályú közönséges levelek, 3 osztályú kapadohány-levelek – ezek nikotintartalma magasabb volt –). A csomózatlan levelekért és a tiszta hulladékért kevesebb összeget fizettek.

A vásárosnaményi dohánybeváltót 1933 utáni évtizedekben is fejlesztették, korszerűsítették. 1959 nyarán 800 ezer forintos költséggel átépítették a hivatal egyik épületét, 1960-ban pedig mintegy 300 ezer forintot költöttek az udvar csatornázására és kövezésére, illetve konyhai fejlesztésre.

A dohánybeváltó szakácsai (File Istvánné, Nyiscsák Bertalanné és Magdi néni) munka közben (1988)
Forrás: Beregi Múzeum

1982 áprilisában a dolgozók szociális ellátásának javítása érdekében új, korszerű épület-komplexumot adtak át, amelyben ebédlő, konyha és a hozzájuk tartozó kiszolgáló helyiségek kaptak helyet. A létesítményt 4 millió forintért a helyi vegyesipari szövetkezet építette. Akkor a dohánybeváltó konyháján kívül a Bereg Hotel és a forgácslapgyár konyháján főztek még. A többi üzemben, így a ruhagyárban, a ládagyárban és az üveggyárban melegítő konyhák voltak, ahol a Bereg Hotelben főzött ételt szolgálták fel.

A dohánybeváltó dolgozói ebédelnek a hivatal ebédlőjében (1988)
Forrás: Beregi Múzeum

Az 1970-es évek elejétől ezen az országrészen tájjellegű termelést, állattenyésztést kívánt megvalósítani a felsőbb vezetés, s ennek következtében a korábban állami támogatással épített dohánypajtákat, simítókat és csomózókat nem tudták hasznosítani, a dohánytermesztés jelentősen visszaesett. Az 1980-as évekre stabilizálódott, a termesztési technológiát pedig folyamatosan gépesítették.

A dohánybeváltó hivatal egy része 1983-ban
Forrás: Beregi Múzeum

Az 1990-es évektől egyre több gépet használtak, a dohánytermesztés mégis nagymértékben visszaesett, a beültetett dohányterület megyénkben is jelentősen csökkent. A vásárosnaményi dohánybeváltóban megszűnt a dohányátvétel, a régi raktárépületeket már csak a nyíregyházi NYIDOFER Rt. fermentált dohánytárolójaként használták.

A privatizációt követően 1993 augusztusában a részvénytársaság a világ legnagyobb dohányfeldolgozójának, a Universal Leaf Tobacco (ULT) tulajdonába került, amely Nyíregyházán megalapította leányvállalatát – a NYIDOFER Rt. jogutódát, – a Universal Leaf Tobacco Magyarország Kft-t. A jogutódnál alapvető változás volt, hogy megszűntek a körzeti beváltó üzemek, így a vásárosnaményi dohánybeváltó is bezárta kapuit. Két felújított épületében 41 szobával, wellness részleggel és állandó vadászati trófea-gyűjteménnyel jelenleg a Hunor Étterem és Hotel működik.

A dohánytermesztés amellett, hogy megbízható és könnyen kezelhető bevételi forrást jelent az államnak Vásárosnamény közelében napjainkban is sok családnak biztosít megélhetést.

Filepné Kiss Renáta

Keresés az oldalunkon

További blogbejegyzéseink

Virtuális kiállítás

Ízelítő eddig feltöltött kincseinkből:

Kövess Minket!

Beregi Múzeum Játéksarok

DSCN79953