December hatodika a gyerekek számára egyet jelent a Mikulás érkezésével, aki ajándékokat hoz számukra. A felnőttek többsége tudja, hogy kitalált alakja a később szentté avatott Miklós kis-ázsiai püspökre vezethető vissza, aki a hagyomány szerint többször is segítette a gyermekeket, családokat. A kicsik megajándékozása és Miklós napja sem véletlenül esik hatodikára, a legenda szerint ugyanis a püspök azon a napon hunyt el.

A Mikulás által való ajándékozásnak megvoltak a magyar népies hagyományai is. Leginkább a Dunántúlon és a magyarok által lakott területek északi részén alakult ki az úgynevezett Mikulás-járás. A beöltözött Mikulás kíséretével együtt olyan házakba tért be, ahol gyerekek is laktak. Vizsgáztatta és imádkoztatta őket, majd viselkedésük és tudásuk szerint jutalmazta, vagy a kíséretében lévő krampusszal/ördöggel virgáccsal fenyítette őket.

A Mikulás-járásnak főleg az Észak-Dunántúlon, az Ipoly mentén és a Csallóközben, kialakult egy alakoskodós változata is, amelynek során a december 6. előtti estén egy álarcos, láncos, gyakran szalmába burkolt Mikulás ijesztgette a gyermekeket és a fonóházbelieket. Ezt a félelmet keltő házról házra járást később megtiltották. A Vas vármegyei Csepregen 1785-ben kiadott tilalomban az alábbiakat olvashatjuk: „Minekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy némelyek a lakosok közül a Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különféle öltözetekben és álarcokban járnak házról házra, s a gyenge gyermekeket is helyes elmével ellenkező, ijesztő, csúfos figurákkal rettegtetik, keményen meghagyatik, hogy senki a lakosok közül úgy gyermekeinek mint alattvalóinak ezentúl meg ne bátorkodjék engedni Szent Miklós előtti este az ily színes öltözetekben való járást.”

Más területeken a falusi férfiak hosszú bundájukat kifordították, bekormozták az arcukat mint az ördögök, kenderszakállt ragasztottak, lánccal kötötték körül a derekukat, s azzal hatalmas zajt keltve ijesztgették a gyerekeket az utcákon és az otthonokban.

A Beregi Múzeum Fotótárában található fényképek azonban nem ilyen Mikulásokat örökítettek meg. Az 1987-ben készült fotón két kisfiú, Fogarasi Péter és Huszár Norbert látható a Múzeum előtt. Közöttük a Mikulás bőrébe bújt Baráth Béla tákosi lakos ül, aki nem kizárt, hogy ismerhette ezt a Miklós-napi alakoskodást. Vagy egyszerűen csak nem jutott hozzá jobb maskarához. A fényképről ugyanis nem egy megszokott, hanem egy már-már bizarr és ijesztő Mikulás néz vissza ránk. A két gyermek komoly arccal és kissé félszegen ül mellette, talán maguk is meglepődtek a kinézetén. Minden bizonnyal ők sem így képzelték el, és valószínűleg nem is láttak még ilyen ajándékhozót. Huszár Mihályné a fél szemét feketével letakaró szemüveges Mikulást ugyanis vastag munkáskesztyűben, hosszú, díszes papírsapkában, kenderszakállal és hosszú fekete ruhában kapta lencsevégre, aki puttony helyett egy nagy csíkos tarisznyát vitt magával.

Fogarasi Péter és Huszár Norbert a mikulással

(Forrás: Beregi Múzeum Fotótára)

A fotó jól tükrözi az 1987 december eleji enyhe, fagymentes időjárást. Az akkori, átlagosan 2 és 7 fok közötti nappali hőmérséklet kedvezett a mezőgazdasági és a kerti munkáknak. Az emberek örülhettek a jó időnek, de bizonyára élt még az emlékezetükben az év eleji országos téli katasztrófahelyzet, amikor a 3 napig tartó havazás miatt a nagyvárosok és a kistelepülések is a hó fogságába kerültek. Hogy volt-e valami a Mikulás tarisznyájában, azt a gyerekek nem tudták meg, mivel nem látható a kezükben ajándék. De nem is tölthettek sok időt  a társaságában, mert egyszer csak felpattant az egyik szép faragással díszített padról és két felnőtt társaságában sietve távozott a kis ABC felé.

(Forrás: Beregi Múzeum Fotótára)

A Beregi Múzeum történeti gyűjteményében iskolai szemléltető képen is feltűnik a Mikulás alakja. A Jön a mikulás című faliképet Varga Emilné Kovács Erzsébet pedagógus környezetismeret tanításához néhány évtizeddel korábban, 1950-ben készítette, amit később a Múzeumnak ajándékozott.

(Forrás: Beregi Múzeum gyűjteménye)

A fiatalabbak kevésbé, az idősebbek jobban emlékeznek arra, hogy a második világháború utáni szocialista rendszer egyházellenes politikája miatt 1945-től 1988-ig a Mikulásból szovjet mintára Gyed Moroz azaz Fagy Apó, magyarosítva Télapó lett. A vallásellenes propaganda áldozatává vált a karácsony is, amelyből társadalmi ünnepet kívánt csinálni, így vált fenyőünneppé.

Orosz Ferenc, a Szabolcs-Szatmári Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága oktatási és népművelési osztályának vezetője 1950. november 23-án iratot küldött a megyében működő összes akkori óvoda és általános iskola vezetőjének, amelyben Télapó és fenyőfa ünnepség rendezésére kötelezte az intézményeket. A Télapó ünnepélyt óvodák esetében december 5-én délelőtt, az általános iskolák alsó tagozatos tanulói részére pedig délután 4 órakor kellett tartani. A műsort a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium juttatta le, amelyet az óvodások és az általános iskolák felső tagozatos tanulói külön-külön, de az intézményekben működő Szülői Munkaközösségekkel közösen adtak elő. Hogy a Télapónak ne legyen ”konkurenciája” kérték, hogy „A szülők és a gyermekek Mikulásnak ne öltözzenek fel.” Az óvodákban és az általános iskolákban „vidám, tarka, műsoros, hangulatos Fenyőfa-Délutánt” is rendezni kellett. Mindkét ünnepély esetében megajándékozták a kicsiket. Előírás volt az is, hogy az „ajándék ne legyen sok, de minden gyermek egyformán részesüljön belőle” és „Ahol helyileg meg tudják szervezni, ott a Szülői Munkaközösség vendégelje meg a fenyőfa alatt a gyermekeket.”

A gergelyiugornyai általános iskola által 1968-ban a Beregi Múzeum számára ajándékozott iratból azt is megtudhatjuk, hogy a fenyőfa ünnepségekre az óvodásoknak december 23-án, az iskolásoknak december 25-én délután 4 órakor került sor. Az egyéni számokból álló műsort az Úttörő Központ december 19-ére juttatta el az iskolákhoz. A tanulók kevés időt tölthettek együtt karácsonykor a családjukkal, mert a műsor betanulását és a próbákat december 23-án és 24-én délutánra időzítették. Ezt azzal indokolták, hogy az iskolásokat ne vonják el a tanulástól.

Az idősebb tanulók karácsony másnapján sem maradhattak otthon. Orosz Ferenc ugyanis arról is tájékoztatta a gergelyiugornyai iskolaigazgatót, hogy „December 26-án délelőttre az úttörők sportünnepélyeket rendezzenek a tanulóifjúság minél nagyobb részvételével, 26-án délután pedig sport-záróünnepélyt”, amelyen a nyeremény sportérmeket osztották ki. Természetesen az ünnepek ”átnevezése” nem volt sikeres, otthon ugyanúgy használták a Mikulás és a karácsony szavakat, illetve a Jézuska hozta a karácsonyi ajándékot.

A Télapó még az 1980-as évek végén is járt az iskolákba. 1989 decemberében a vásárosnaményi, akkor még 1. sz. általános iskola 2. d osztályát is meglátogatta. Ének-zene tagozatos tanulókként természetes volt számunkra, hogy furulya és xilofon hangszerek kíséretével dalokkal is kedveskedtünk számára. Akik pedig nem énekeltek, verseket szavaltak neki.

Mikulás ünnepség a 2. d osztályban

(Forrás: Beregi Múzeum Fotótára)

Miután a Mikulás puttonyából mindenki megkapta a csomagját, kezdetét vette a zenés-táncos mulatság. Osztálytársaink mellett tanítóinkkal, Molnár Károlyné Marika és Boda Istvánné Jutka nénivel is roptuk a táncot. Pihenésképpen játékos vetélkedőkben vehettünk részt, s kiderült ki a legügyesebb a ”csü-csü-csüccs” és a cukorevő versenyben. A számomra kedves emléket jelentő ünnepségen néhány szülő mellett kisdobosok lévén a Mókus őrs vezetői, Nagy Lívia, Bittner Bernadett és Majoros Lívia is jelen voltak.

Mikulás ünnepség a 2. d osztályban

(Forrás: Beregi Múzeum Fotótára)

A Télapó mindig gondol az idősekre is. Néhány évvel korábban, a Kelet-Magyarország 1987. december 9-ei számában a vásárosnaményi idősek klubja gondozottai és dolgozói által közzétett rövid írás arról tájékoztatta az olvasókat, hogy a „vásárosnaményi idősek klubjába is bekopogott a nagyszakállú, pirosköpenyes Mikulás. Puttonyát a Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a Szabolcs-Volán Vállalat »Keleti fény« szocialista brigádja, az üveggyár Zalka Máté szocialista brigádja, az általános iskola úttörőcsapata, a TISZAPACK GT. »Kölcsey Ferenc« szocialista brigádja és a Beregi Múzeum munkatársai töltötték tele.” Minden évben, így 1987 decemberében is ajándékkal és műsorral köszöntötték a klub tagjait, akik hálásan köszönték meg a szeretetet.

Ahogy az újságban olvasható írás is utalt rá, korábban sem feledkezett meg róluk a Mikulás. A Vezse Sándorné által 1986-ban készített fényképek az ajándékcsomagok átadása mellett a vidám együttlét pillanatait is megörökítették.

Mikulás ünnepség az idősek otthonában

(Forrás: Beregi Múzeum Fotótára)

Mikulás ünnepség az idősek otthonában

(Forrás: Beregi Múzeum Fotótára)

Filepné Kiss Renáta