Folytatjuk írásunkat, amelyben régi nyarak vásárosnaményi eseményeiről olvashatnak. Mert Vásárosnaményban mindig történt és történik valami!
1930 nyara különösen bővelkedett eseményekben. Június 17-én Vásárosnamény, Gergelyi, Ugornya, Jánd és Vitka közös szervezésében impozáns felvonulással egybekötött ének- és tornaversenyt tartottak. A községek 728 tanulója lelkes tanítóik vezetésével a gergelyi füzesbe ment, ahol a helyiek már egy ideje a majálisokat tartották. Az ünnepély a „Hiszekegy” éneklésével kezdődött, amit Rostkovitz Olga naményi tanítónő ünnepi beszéde, majd szavalatok és énekszámok követtek. Az esemény a madarak és fák védelmére vonatkozó fogadalomtétellel és a „Himnusz” eléneklésével zárult. Ezután az I-III. osztályosok versenyével folytatódott a nap. Mindegyik csapat dicséretben részesült, de külön kiemelték Szilágyi Erzsébet gergelyi tanítónő saját maga által alkotott zenés gyakorlatát és Dr. Vajas Sándorné tündéries gyermekjátékát.
Szilágyi Erzsébet gergelyi tanítónő
(Forrás: Beregi Múzeum)
Dr. Vajas Sándorné vásárosnaményi tanítónő
(Forrás: Beregi Múzeum)
Délután a felsőbb osztályosok versenyén a gergelyi csoport zenés gyakorlata, Rostkovitz Olga egyenruhás csapatának buzogány gyakorlata és Papp Teréz tanítónő precíz tornamutatványai arattak sikert. Az ezt követő egyéni versenyszámok győztesei a vendégek által felajánlott díjakat vihették haza. Az esemény sikerét jelezte, hogy a közeli mezőkön dolgozó embereket is oda vonzotta, akik közül többen így vélekedtek: „Soha életemben nem láttam ilyet. Elnézném reggelig is".
Az utóbbi időben Vásárosnamény több alkalommal is otthont adott különböző versenyeknek, 1930. július 27-én azonban egészen más jellegű sportesemény színhelye volt. Kerékpárosok helyett a Tiszántúli Automobil Club által rendezett Debrecen-Nyírbátor-Mátészalka-Vásárosnamény-Halásztanya-Rakamaz útvonalú, nyílt országos bajnoki gyorsasági- és túraverseny indulói haladtak keresztül községünkön. A verseny vasárnap reggel 5 órakor vette kezdetét Debrecenben az Angol Királynő Szálloda előtt, majd a résztvevők Nyírbátort elhagyva Mátészalkán való kötelező 20 perces tartózkodás során elfogyasztották reggelijüket. A versenyzőkkel együtt érkezett Mátészalkára Kállay Miklós kereskedelmi államtitkár, akit diadalkapuval fogadtak. A Mátészalka-Vásárosnamény útvonalon még a reggeli órákban végigszáguldottak az automobilok, motorkerékpárok és háromkerekű kisautók. A túraverseny távja 200, a gyorsaságié 8 kilométer volt. A közönség részéről igen nagy volt az érdeklődés a verseny iránt.
"Száguldó cirkusz" Namény főutcáján 1930. július 27-én
(Forrás: Beregi Múzeum)
Településünkön 1930 augusztusa sem telt el sportesemény nélkül. A vasárnaponként megjelenő Szatmár és Bereg nevű hetilap mátészalkai szerkesztőiben felvetődött a gondolat, hogy egy verseny kiírásával fel lehetne lendíteni a tenisz-sportot. Vásárosnamény és vidéke úri közössége pedig mindezt a gyakorlatban is megvalósította! Az első nap mérkőzéseit augusztus 8-án Ujhelyi Kornél vitkai földbirtokos a saját teniszpályáján rendezte. Az összecsapások augusztus 9-én és 10-én Vásárosnaményban folytatódtak volna, de „a bekövetkezett esős idő miatt az igen érdekesnek és izgalmasnak ígérkező versenyt befejezni nem lehetett.” A versenyen a Tomcsányi család (Dr. Tomcsányi Vilmos Pál, Tomcsányi Kató, Tomcsányi Klári, Tomcsányi Zsuzsó, Tomcsányi Zsóki) és az Ujhelyi család (Ujhelyi Kornél, Ujhelyi Kornélné, Ujhelyi Sándor) mellett többek között Dr. Máthé Béla és felesége (a Beregi Múzeum Rákóczi úti épületének, a Máthé-kúriának az építtetői és akkori lakói), valamint Dr. Janka Sándor, Kovách László és Bay Klári is részt vett.
Tomcsányi Kató és Ujhelyi Kornél a Tomcsányi család teniszpályáján
(Forrás: Beregi Múzeum)
1931 júliusában különös mérgezési ügyben indított nyomozást a vásárosnaményi csendőrség. Szilvássy Katalin 5 éves helyi gyermek több társával együtt Palócz József szomszédos kertjében játszott. Egész nap jól érezte magát, este azonban amikor édesanyja lefektette, hirtelen rosszul lett. Heves gyomorgörcsök kínozták és csakhamar elvesztette eszméletét. Anyja rémülten rohant orvosért, aki a gyermeken mérgezési tüneteket állapított meg. A kicsi később sem nyerte vissza az eszméletét, így már nem tudta lenyelni a neki adott hánytatót, s másnap reggel meghalt. A csendőrség a nyomozás során megállapította, hogy a kis Katalin és társai játék közben szúrós bogyókat szedtek össze a kertben, amelyekből várat építettek. A kislány minden óvatosságról megfeledkezve, szinte öntudatlanul a szájába vett és összerágott néhányat, amelyek a redőszirom (csudafának vagy csattanó maszlagnak is hívták) mérgező bogyói voltak. A nyomozás abba az irányban is megindult, hogy a gyermek haláláért terhelt-e valakit felelősség.
Redőszirom (csudafa, csattanó maszlag) termése
(Forrás: Internet)
Tragédiák később is történtek, s nemcsak gyermekekkel. 1934. augusztus 3-án Nagy János 42 éves vásárosnaményi műszerész a Tisza-menti füzesben egy telefonhuzalból hurkot kötött a nyakára és felakasztotta magát egy fára. Munkástársai indultak keresésére, de már csak a holttestére akadtak rá. Nagy János soha nem tett említést életuntságról, ezért senki sem tudott felvilágosítást adni tettének okáról.
A helyi csendőrség a nyíregyházi pénzügyőri nyomozócsoport detektívjeinek segítségével 1937 augusztusában egy nagyszabású bűnszövetkezetet leplezett le, amelyről több akkori hírlap is beszámolt! Weisz Ignácné vásárosnaményi lakosnál megmotozása alkalmával 3200 dollárt találtak. Weisznét a férjével együtt bevitték Nyíregyházára, ahonnan felkísérték őket a budapesti valutaügyészségre. A Weisz-házaspár vallomása alapján kiderült, hogy a valutacsempészés mögött egy egész bűnszövetkezet állt, és a náluk talált pénzösszeg csak kis töredékét képezte azoknak a küldeményeknek, amelyeket társaik segítségével folyamatosan kicsempésztek az országból. Beismerték azt is, hogy már hónapok óta rendszeresen foglalkoztak valuták vételével, eladásával és azok kicsempészésével. Öt személyt tartóztattak le, de ezzel a valutabűnügy nyomozása akkor még korántsem fejeződött be.
Winkler Zoltán vásárosnaményi fakereskedő telepén 1938 júliusában megjelent egy fiatalember, aki vitéz Zöld Lajos gazdálkodónak adta ki magát. Egy építkezésre való hivatkozással nagyobb mennyiségű fát választott ki, majd azzal az ürüggyel, hogy hív egy ácsot, kölcsönkérte a kereskedő kerékpárját és elkarikázott. Mivel nem tért többé vissza, a tulajdonos feljelentésére megindult a nyomozás, amely megállapította, hogy az illetőt valóban Zöld Lajosnak hívták, de katona és vitéz sem volt. Az is kiderült, hogy éppen a nyíregyházi fogház lakója volt, ahol lopásárt kiszabott hét hónapos büntetését töltötte. A már tizennyolcszor büntetett leleményes tolvaj kihallgatása során beismerte tettét, de azzal védekezett, hogy azért lopta el a kerékpárt, mert „nem volt pénze, hogy bejöjjön Nyíregyházára a büntetése letöltésére”. A bicikli sorsával kapcsolatban azt mondta, hogy „azt egy ismeretlen embernek 10 pengőért eladta, a pénzt pedig elitta”. Zöld Lajos büntetése letöltése után is a fogház lakója maradt, mert a bíróság előtt számot kellett adnia újabb bűncselekményéért.
Egy évvel később, 1939 júliusában Kacsó Antal 19 éves vásárosnaményi legény is bűncselekmények elkövetésére adta a fejét. A fiatal fiú „sok ponyvaregényt olvashatott, főleg betyárromantikát, amelynek hatása alatt ő is felcsapott betyárnak”. Rózsa Sándort akarta utánozni, s valahonnan forgópisztolyhoz jutott. Benyitott egy özvegyasszony község széli trafikjába, rászegezte a revolver csövét és arra kényszerítette, hogy emelje fel kezeit. Miután az asszony ezt megtette „gyorsan pakolni kezdett, nagyobb mennyiségű trafikárut és 30-40 pengő készpénzt szedett össze, azután elmenekült”. Egy közeli tanyába is betört, ahol szintén fegyvert fogott a gazdára, majd annak kocsiján elvitt két mázsa búzát. Több hasonló bűncselekményt is elkövetett, mert a királyi ügyészség egy rendbeli rablással, hat rendbeli apróbb lopással és egy rablási kísérlettel vádolta meg. A törvényszék végül két esztendei fegyházra ítélte a bűnös útra tért fiatal legényt.
Ugyanezen év augusztusában Deutsch Henrik vásárosnaményi bőrkereskedő üzletét sem kímélték a betörők. Az udvarra nyíló ablak felfeszítése után a pénztárból 360 pengő készpénzt, a boltból pedig mintegy 2500 pengő értékű árut vittek magukkal. A vakmerő tolvajok kézre kerítésére eljárást indítottak.
Filepné Kiss Renáta