A Lónyayakról (szinte) minden

A vásárosnaményi Városházán is bemutatásra került a Tuzsér Községért Közalapítvány gondozásában megjelent két könyv, amelyek a Lónyay 200 emlékév „gyümölcsei”.

Az egyik kötet – amelyet dr. Hermann Róbert történész, a Magyar Történelmi Társulat elnöke mutatott be, – gróf Lónyay Menyhért 1847/48-ben írt naplóbejegyzéseit tartalmazza, személyes betekintést engedve a forradalmat megelőző időkbe.

Örökségünk – A Lónyayak eltűnt és felfedezett világa című másik kötet az emlékév során íródott tanulmányokból és elhangzott előadásokból tevődik össze. Jól mutatja a téma bőségét a könyv 720 oldala és 2,5 kilója: a szerkesztő Cieger András ajánlotta a közönségnek mint mérföldkövet, hiszen ez a könyv nem az út vége, sok téma még feldolgozásra vagy folytatásra vár.

A 46 tanulmányból (szinte) mindent megtudhatunk a Lónyayakról. Ehhez járult hozzá a Beregi Múzeum is, hiszen Filepné Kiss Renáta történész A Lónyay család Vásárosnaményban című kutatásával, Varga János etnográfus, múzeumigazgató pedig az anyakönyvi bejegyzések alapján tanulmányozta a Lónyayakat.

Az érdeklődőknek ajánljuk figyelmébe a kötetet.

További fotók...

Szöveg és képek:

Szász Csaba

Egy földbirtokos család hétköznapjai

A Beregi Múzeum Fotótárának egyik értékes szeletét képezi Ujhelyi Tivadar földbirtokos több száz fényképből álló albuma, melyet az 1920-as évek végétől a 1940-es évek elejéig készített fotóiból állított össze.

A grafikusként végzett Gacsályi Kristóf – csaknem száz év távlatából – sajátos feldolgozást készített az Ujhelyi család ünnep- és mindennapjait megörökítő felvételekből.

Eszme-csere – Szakmai délután pedagógusoknak

A helyi és környékbeli óvodák, iskolák pedagógusait hívjuk egy kötetlen délutáni beszélgetésre, ahol a múzeum és az oktatási intézmények közötti együttműködést szorgalmaznánk közös ötleteléssel, igények felmérésével, építő párbeszéddel, akadályok elhárításával.

Kukoricázol velünk?

Ezzel a címmel szerveztünk múzeumpedagógiai foglalkozásokat a helyi általános iskolásoknak a Múzeumok Őszi Fesztiválja ideje alatt.

A kis híján 400 diák a tengeri eredetét, neveit, részeit, a hozzá kapcsolódó szokásokat éppúgy megismerte, ahogy – a Beregi Múzeum tárgyi és fotógyűjteményén keresztül – termesztésének, feldolgozásának lépéseit is. Ebből ők maguk is kivették részüket: bár a vetést, kapálást, törést nem, de a kukoricafosztást, tengerimorzsolást rájuk bíztuk, az elsőstől a hetedikesig serényen fosztottak, morzsoltak, volt, hogy énekszó mellett.

A jó munkáért a járandóságukat szilvalekváros puliszka formájában kapták meg.

És persze a kukoricával kapcsolatban is kiderült, hogy nagy- és dédszüleink idejében nem volt szemét, hiszen csutka, csuhé, címer, levél és ízék így vagy úgy, de hasznosult.

További fotók a galériában...

Szöveg és kép:

Szász Csaba