A falu életének az egész évet átfogó vászonmunkák adták meg a keretét. A vászonhoz kapcsolódtak a Beregi Tiszahát népe életének döntő pillanatai. Készítésének minden részlete, a munkák nehézsége ellenére a falvak egészének várva várt eseménye volt. Az élet reménységének a nyitányát jelentette. Mert miközben lépésről lépésre elkészült az élet egyik legfontosabb alapanyaga, a vászon, a munkálatok közben ismerték meg egymást a fiatalok. Itt kötődtek a sok-sok munka és sok-sok játék és vidámság közben az életre szóló szerelmek és az újabb reménységek.
Még a bölcsőben ringott a lány, amikor elkezdték készíteni számára a kelengyét. Először az anyja készítgette, de alig volt 5-6 éves, már ő is bekapcsolódott a munkába. Először csak kis játék orsót adtak a kezébe, de néhány éven belül megtanulta a vászonkészítés minden apró részletét. Ez mindaddig tartott, amíg a lány férjhez nem ment, aztán kezdődött minden elölről.
A falusi lányok és asszonyok idejének nagy részét a vászonmunkák tették ki. A szövéssel rendszerint a nagy tavaszi munkák kezdetéig végeztek. Húsvét után a tavaszi napsütésben már fehérítették a hosszú türetvásznakat. A sima vásznak egy jelentős részét mintázatlanul hagyták. A másik részükből készült a lányok kelengyéje.