A Beregi Tiszahát falvainak folytonos fejlődésében elévülhetetlen érdemei voltak az ott helyben lakó európai iskolákban nevelkedett nemességnek. Hatásuk az élet minden területén megmutatkozott. A legfontosabb volt, hogy mint munkaadók biztosították az emberek megélhetését, de komoly részt vállaltak a falusi iskolák, egyházak építésében, fenntartásában – és ha szükség volt rá –, a lakosság megvédelmezésében.
Az Európát járó, majd helyben lakó nemességnek azzal, hogy hozták haza az új szellemiséget, új divatokat, komoly kultúraközvetítő szerepük is volt. Ez a patrónusi tevékenységen, nagylelkű adományokon keresztült valósult meg, amelyet rendszerint a kis falusi egyházaknak adtak. A különféle ajándékok bekerültek a templomokba, mint a települések egyetlen közösségi házába. Az így adományozott úrasztali terítőkkel terítették meg például az úr asztalát az úrvacsorához, amelyet alkalomról alkalomra láthatott a gyülekezet. Nagy hatást gyakoroltak a népi díszítőművészetre ezek a nemes asszonyok által ajándékozott arany, ezüst skófiummal hímzett patyolatkendők, és az általuk ajándékozott vászonmunkák. De a megterített asztalon ott voltak a falusi asszonyok szép vászonmunkái is.
Így a nemes asszonyoknak is lehetőségük volt arra, hogy megismerjék a szép vásznak készítőit, és alkalmazzák őket, rendszerint a takácsok helyett az uradalmakban. Ez Beregben és környékén már a XVIII. században is általános szokás volt.
A terület nemessége megbecsülte a föld népét. Ha szükséges volt, védelmet nyújtottak jobbágyaiknak. Errõl szól az a szabadságlevél, amelyet 1661-ben Szalay Barkóczy István, Gelénes birtokosa adott ki.
Jó példával a nemesség járt elöl. Különösen a Lónyay, Gúthy, Bay családok, akiknek neve adományaik révén több település egyházának az irattárában is megtalálható.
A beregi falvak további patrónusai között megemlíthetjük a Rhédey, Maróthy, Károlyi családokat, Eördögh Dánielt. Bereg falvai többségét kis törpebirtokosok lakták. Ezeken a helyeken közülük kerültek ki a település támogatói.
A Beregben lakó vagy csak ide kötõdő nemesség adományokkal, alapítványokkal gondoskodott a falusi gyermekek taníttatásáról, az anyaiskolákról. Ezek nagyon gyakran jelentős vagyonok voltak, amellyel biztosították a település intézményeinek működését.