A Lónyay család a XIV. században került Vásárosnaményban. A kastélyt 1728-ban Lónyay László építette. Leányági öröklődés útján került először a felvidéki Vladár, utána a Tomcsányi család birtokába.

Tomcsányi Vilmos Pál
(Budapest, 1880. február 8. – Tinnye, 1959. május 7.)
Politikus, államjogi, pénzügyi szakíró. A Túróc megyei Tomcsányban a IV. Bélától kapott földbirtokot 700 éven át megőrző történelmi család sarja. Sokat tartózkodott Vásárosnaményban felesége örökölt birtokán.
1920-ban Vásárosnamény és körzete országgyűlési képviselőjévé választják, és Gróf Teleki Pál kormányában (1920. július 19-től) igazságügy miniszter. 1921. április 14-től Gróf Bethlen István kormányában igazságügy miniszter. 1921-ben (két hónapig) a belügyminiszteri posztot is betölti. Vásárosnaményban 1938-ig folyamatosan képviselőnek választják.
1942. január 5. és 1944. május 10. között Kárpátalja kormányzói biztosa. Megbízatásáról a német megszállás miatt mondott le.
1945-ben vagyonát államosították. 1951-ben Tinnyére költözött, ahol visszavonultan élt.

Tomcsányi Vilmos Pálné Vladár Erzsébet a "Beregi" márkanévvel illetett kézimunka felkarolásában nagy szerepet játszott. Saját maga is tervezett – felvidéki minták alapján – és készített keresztszemes hímzéseket.

A kiállításban megtekinthetők a Vladár család emlékei : például az agarászó bőrzeke, agaras pipa, étkészlet, agarász díj.

Tomcsányi Pál (Budapest, 1924. február 27. - Budapest, 2018. február 22.) Széchenyi-díjas akadémikus, a magyar agrármarketing atyja, a kastély utolsó lakója. Köszönet illeti, hogy a múzeum rendelkezésére bocsátotta a kiállítás gazdag anyagát, és annak megrendezését 1 millió forinttal támogatta.

Tomcsányiné Szemere Sarolta ún. tamburhímzéseket készít a templomok kazettás mennyezeti mintáinak felhasználásával.