A Beregi Múzeum történészeként elsősorban szülő – és lakóhelyem múltját kutatom. Sok téma vár még feltárásra, de minden eddig megismert és új információ, adalék hozzájárul annak tüzetesebb megismeréséhez és másokkal való megismertetéséhez.
Munkám egyik „szeletét” jelenti az egykor Vásárosnaményban élt nemesekre, köztük az Eötvös családra vonatkozó anyagok kutatása. Digitalizált, régi újságokat olvasgatva számomra eddig ismeretlen információra bukkantam a ma is álló Eötvös-kúria utolsó lakójával, a földbirtokos Eötvös Sándorral kapcsolatban. Az 1919 és 1944 között megjelent Nemzeti Újság nevű lap bizonyos számaiból ugyanis megtudtam, hogy mik lehettek a hobbijai.
Eötvös Sándor díszmagyar öltözetben
(Forrás: Beregi Múzeum gyűjteménye)
A keresztény politikai napilapra negyedévenként 10 pengő 80 fillérért valószínűleg előfizethetett, de az sincs kizárva, hogy 16 fillérért akár naponta is megvásárolhatta Naményban. Az újságban az aktuális magyar és külföldi hírek mellett a színház, a művészet, a közgazdaság, a mezőgazdaság, az irodalom és a sport világából is olvashatott cikkeket. Természetesen nem hiányozhattak belőle az apróhirdetések, a különböző termékek reklámjai, hirdetései és a rádióműsor sem.
A lap 1926 decemberében pályázatot hirdetett, „amelynél érdekesebb és értékesebb szellemi mérkőzést aligha rendeztek meg Magyarországon”. December 8-ig lehetett beküldeni a pályázatokat és Eötvös Sándor úgy döntött, hogy ő is megméretteti magát. Akkora volt az érdeklődés, hogy a zsűri tagjainak „alig lehetett feldolgozni a napi postát”, amelyek között „sok édes kis gyermekrajz, nagyon ügyes versek, elbeszélések, néhány igazán kitűnő szakcikk, rengeteg pompás recept, kézimunkapályázat, nagyszerű vezércikkek és riportok, hírfejek és hírek” érkezett a szerkesztőségbe.
A több mint 12.000 pályamű legnagyobb része azonban irodalmi jellegű, így vers, esszé, novella vagy publicisztika volt, zsurnalisztikával kevesen próbálkoztak. A zsűri több hétig tartó munka során válogatta ki azokat, amelyeket az újság 76 oldalasra „duzzadt” karácsonyi számában tettek közzé. Az eredeti tervtől eltérően a beküldők között ötven helyett hatvan millió korona értékben kétszáz értékes tárgy talált gazdára.
A legjobbnak ítélt pályaművek szerzői között 40 db, 100.000 és 3.000.000 korona közötti nyereménytárgyat osztottak ki. Ezen kívül számos 50.000 és 250.000 korona közötti értékű, a mindennapokban használt ajándékok is gazdára találtak, többek között: szőnyegek, órák, csillárok, paplanok, manikűrkészletek, téli kabátok, férfi és női ruhák, galléros és gallér nélküli ingek, hímzett női hálóingek, gyermekruhák, nadrágkombinék, sport tárgyak, 50 méter lepedő vászon, kávéskészlet, csipkés szoknyakombinék, férfi és női divatharisnyák, sálak, selyemnyakkendők, konyharuhák, zsebkendők, gyapjúmellények és frakkingek. A többi nyertes mindössze dicsérő oklevélben részesült. A nyeremények „nagysága” és azok pénzbeli értéke közötti ellentmondás a korona akkori inflációjából adódik.
Az újság karácsonyi számában lehet olvasni a pályázat eredményéről is. Az 1926. december 25-én megjelent lapban a 100.000 és 190.000 korona közötti értékben ajándékban részesült nyertesek között bizonyára nagy örömmel olvasta Eötvös Sándor a saját nevét is, de nem tudjuk pontosan, hogy a fenti összegen belül mekkora értékű és milyen jellegű ajándékot is kapott.
S hogy mi volt az a pályamunka, amiért nyereményben részesült? A lap 36. oldalán olvasható költeményéért:
„Régen és most
Olvasva Az ember tragédiáját,
E halhatatlan remeket,
Nagy Arany János egész éjjel
Gyönyör lázában remegett.
Ha társa nem is dicsőséget
Szerez, csupán pár rongyos bankót,
Az irigységtől hideg ráz ma
Nem egy epigon Talmy Jankót.”
Eötvös Sándor egyik hobbija tehát a versírás volt, amely lehetőséget adott arra, hogy ilyen formában is kifejezhesse gondolatait.
Másik hobbija az angol Arthur Wynne által 1913-ban kitalált rejtvényjáték volt, ami 1925-ben érkezett meg Magyarországra. Kristóf Károly újságíró – a későbbi Füles rejtvényújság egyik alapító tagja és szerkesztője – alkotta meg az akkor még keresztszórejtvényként lefordított feladvány magyar változatát. Egy városi legenda szerint szerette volna letesztelni valakin az elkészített rejtvényt, ezért lement az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületbe, ahol éppen egy fiatalember árulta a verseskötetét. Felhívta őt a szerkesztőségbe, de nem hozta lázba a megoldandó játékos feladat. „Van nekem elég rejtvény az életemben!” – mondta, s elment. A fiatal férfi nem volt más, mint a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, József Attila. Így született meg az első keresztrejtvény, amely 1925. január 22-én jelent meg a Ma Este című képes hetilap hasábjain. Az új rejtvényfajtát később más lapok is átvették, s az akkor még szokatlannak tűnő agytorna aztán nálunk is népszerűvé vált. Az újságok a helyes megfejtést beküldők között gyakran kisebb-nagyobb értékű díjakat sorsoltak ki.
Eme szórakoztató tevékenységet és az egyéb fejtörőket Eötvös Sándor is megszerethette. A helyes megfejtésekhez otthon kellett lenni többek között a nyelvészetben, a festészetben, a zenében és a természettel kapcsolatos dolgokban. Ez minden bizonnyal nem okozott számára gondot. A rejtvény megfejtése is örömmel tölthette el, de ha még ki is sorsolták a nevét a helyes megfejtők közül, az már csak hab lehetett a tortán. Ez pedig több alkalommal is megtörtént vele.
1931-ben a Nemzeti Újság húsvéti számában Fejtörő-pályázatot írtak ki. A 20 nyertes között volt ő is és S. Bokor Malvin „Árpádvér” című könyvével lett gazdagabb. A könyvjutalmakat a vidéki nyertesek számára postán küldték el, a fővárosban élők pedig minden hétköznap délelőtt 9 és délután 1 óra között személyesen vehették át az újság szerkesztőségében.
Ugyanezen év novemberében az egyik heti keresztrejtvény megfejtését is beküldte. A megfejtéseket mindig csütörtök délig kellett postázni, a borítékra rá kellett írni, hogy „Rejtvényrovat” és mellékelni kellett az aktuális beküldő szelvényt. A rejtvényfejtők tisztában voltak, hogy milyen nyereményekre számíthatnak, azokat ugyanis az újság hasábjain hirdető cégek ajánlották fel. A kisorsolt helyes megfejtők részére akkor nyereményként többek között 1-1 üveg gyomorerősítő Zwack Unicumot, egy doboz Dreher Maul csokoládét, az UFA Filmszínházakba 2 darab elsőrendű helyre szóló utalványt, Brunhuber Béla udvari és kamarai fényképész által felajánlott három darab művészi levelezőlapra jogosító utalványt, egy nagy üveg Salan fertőtlenítőszert, három darab Globus húskonzervet, a Vámházpince Étterem által felajánlott, 15 személyre szóló ebéd vagy vacsorajegyet, egy tubus szappan, ecset és víz nélküli gyorsborotválkozáshoz használható Dr. Morisson borotvakrémet, egy darab üvegszerű, kellemes fényű, mosható anyagból készült Rhodoid lámpaernyőt, 6 darab Velosa fenyőillatú pezsgő fürdőtablettát, két doboz Kakas cipőpasztát, egy pár Fenyves Dezső Rt. által gyártott selyemharisnyát és tíz üveg Dreher bak sört küldtek el postán.
Érdekesség, hogy ez utóbbi italok elfogyasztása után az üvegeket a cég számára vissza kellett küldeni. A rovat mellett olvasható reklám szerint azonban a később karácsonyi nyereményként felajánlott 20 üveg sör esetében a gyártó már elküldött valakit az üvegekért. Helyes megfejtőként egy üveg Salan fertőtlenítőszer formájában Eötvös Sándor is heti jutalomban részesült. Hogy mennyire lehetett elégedett a nyereményével, azt csak ő tudhatta. Ha éppen arra volt szükségük a háztartásban, akkor minden bizonnyal örült neki. Bár valószínűleg szívesebben kortyolgatott volna egy-egy üveg Zwack Unicumot vagy Dreher sört.
Keresztrejtvény és reklámhirdetések a Nemzeti Újságban
(Forrás: Arcanum)
1932 januárjában az újság újévi rejtvénypályázatának 50 helyes megfejtője között ő is könyvjutalomban részesült, de nem tudjuk, hogy milyen könyv volt a nyereménye. A lap ezen számából képet kaphatunk arról is, hogy milyen jellegű műsorok szóltak akkoriban a rádióban. Eötvös Sándor – amennyiben rendelkezett rádióval – aznap délelőtt a 9 órai hírek után szentmisét, szentbeszédet, egyházi zenét és evangélikus istentiszteletet, a pontos időjelzés és időjárásjelenítést követően pedig délután a Magyar Királyi Operaház tagjaiból alakult zenekar hangversenyét hallgathatta. Ezután gramofon hangversenyt, a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium rádióelőadás-sorozatának keretében Horn János magyar királyi kertészeti felügyelő „A mandula és mogyoró termesztése” című előadását kísérhette figyelemmel. Ezt követően többek között Bodán Margit előadásában Magyari Imre cigányzenekarának kíséretében magyar nótákból, zenekari hangversenyből és Csermely Gyula előadásában Szent Rajmund legendájából csemegézhetett. Este 8 óra után a Hegedűs Gyula emlékest műsorát kísérhette figyelemmel a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből, melynek szünetében tájékozódhatott az aktuális sport- és ügetőversenyek eredményeiről. Ha esetleg nehezen jött álom a szemére késő este még szalon-, jazz- és cigányzenéből válogathatott.
A „Rejtvényposta” című rovatból kiderül, hogy a szerkesztők szívesen vártak rejtvényeket az olvasóiktól, akiket az újságban tájékoztattak az általuk beküldött feladatokkal kapcsolatban. Egy pápai olvasójuk feladata különösen elnyerte tetszésüket, amelyre így válaszoltak: „Zseniális aláírását, sajnos, nem tudjuk elolvasni, így nem áll módunkban önnek levélben gratulálni, valóban elsőrangú küldeményeihez. Nem volna kedve kép- és keresztrejtvény készítéshez? Írjon, kérem, rovatvezetőnknek.” Az újság természetesen mindig közzé tette a szerkesztők vagy a beküldők által készített rejtvények megfejtéseit.
Az egyik 1932 szeptemberi rejtvénypályázat nyertesei között is találkozunk Eötvös Sándor nevével, amikor is egy doboz Pilavin márkájú, fenyő illatú fürdőtablettát és hozzá tartozó szappant nyert.
1933-ban a pünkösdi rejtvénypályázat egyik győzteseként „6 db férfi zsebkendőre való” volt a nyereménye.
1934 áprilisában heti nyereményként 1 csomag magyar gyártmányú, „Elysium önborotvapenge gyémántacéllal”, októberben pedig egy Szent László fertőtlenítő mosdószappan jutott el hozzá.
1937 februárjában az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ által termelt juhtúróból fél kilót postáztak a részére.
A régi újságok böngészésével is apró, ám fontos és érdekes információkhoz lehet jutni Vásárosnamény múltjával kapcsolatban. Megtudhatjuk belőlük többek között azt is, hogy Eötvös Sándor számára az olvasás, a séta, a vadászat, a településen működő Úri Kaszinó, a bálok és más mulatságok mellett a Nemzeti Újságban hétről-hétre megjelent rejtvények szintén könnyed szórakozást nyújthattak.
Filepné Kiss Renáta
