Vásárosnaményban egykor fontos szórakozási lehetőség volt télen a korcsolyázás, amit a korcsolyázók és a nézőközönség egyaránt élvezett!

Idős vásárosnaményi lakosok elmondása szerint a tél a 20. század első felében általában november végén kezdődött, amikor hódara hullott és fagyossá vált az időjárás. December első hetében aztán leesett az első, 5-10 centiméteres hó, amelynek vastagsága karácsonyra elérhette az 1-1,5 métert is, ami akkoriban gyakran előfordult és különlegesen szép volt.

Idősektől tudjuk azt is, hogy a községi elöljáróság hirdetményei mellett a kisbíró dobolta ki azt is minden utcasarkon, hogy kellő vastagságú a jég, és lehet korcsolyázni. S hogy hol is hódolhattak ennek a szórakozásnak a fiatalabbak és az idősebbek? A később felépült római katolikus templommal szemben lévő piactér mellett volt egy természetes, úgynevezett nagy gödör (a mai Bartók Béla út mellett), amelyben télen megfagyott a piac felől belefolyt esővíz.

A korcsolyapályát a víz partján lakó fagylaltos, Tokaji Gyuri bácsi „kezelte”, aki a víz befagyása után tovább hizlalta a jeget, amelynek vastagsága így elérte a 10-15 centimétert is. Aki ment korcsolyázni, nála húzhatta fel a korcsolyacipőjét. Vásárosnamény módosabb, gazdagabb lakosainak korcsolyacipője, a kevésbé tehetőseknek bakancstalpra erősíthető korcsolyája volt. Néhány korcsolyát bérelni is lehetett.

A befagyott gödör körül Gyuri bácsi lócákat helyezett el a pihenni vágyóknak. A nézőközönség fent állt a járdán és onnan gyönyörködött a szépen sikló korcsolyázókban. Az 1930-as évek végén már villany is világított ott. Fontos találkozóhely és a társasági élet színtere volt ez a természetes korcsolyapálya, ahol minden délután és este megjelent a vásárosnaményi úri közösség színe-java is: iparosok, kereskedők és a jómódú emberek gyermekei. A tó (gödör) szélére kivonultak a cigányzenészek, és mindenki jól érezte magát.

A tél február végéig, a Tisza jegének rianásáig tartott, amikor ágyúdörgés-szerű hang közepette megrepedt a folyó jege. Ezt követően kezdetét vette a jégzajlás, amelynek során a folyó vize a hatalmas méretű jégtömbök egy részét kihordta a vásárosnaményi legelőre. Ez mindig fontos esemény volt a település életében, mert amikor ez megtörtént mindenki tudta, hogy véget ért a tél.

Filepné Kiss Renáta

    Ácsolt korcsolya akácfából, keresztszíjjal (1921)